Kedves Munkatársunktól, Józsefné Pulfer Andreától búcsúztunk el, megköszönve lelkiismeretes munkáját.

Andi azért – is – fog a gimnázium dolgozóinak és diákjainak hiányozni, mert Ő már a portánál fogadott nap mint nap Bennünket, megnyugtató mosolya mindenkire jó hatással volt. Szervezett, segített, virágosított ... fáradhatatlanul.

A diákok bizalommal fordulhattak Hozzá, ésszerű kéréseiket teljesítette, a rendet betartatta.

Bármire megkérték Kollégái, sosem azt kereste, miért és hogyan nem, hanem igyekezett minden helyzetből kihozni a maximumot.

Andrea mindhárom lánya is Táncsicsos volt, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy „szülőként” is törődjön a gimnazistákkal?! Törődött, segített. Ő ilyen!

Most - élete egyik nagy döntését meghozva-, munkahelyet változtat. Egy biztos: Nekünk hiányozni fog! Persze, abban is biztosak vagyunk, hogy a továbbiakban is helyt fog állni!

Elsősorban egészséget kívánunk Neked, Kedves Andi, hiszen, ha „az” megvan, minden rendben lesz! Magánéleted legyen örömteli, munkádban legyél eredményes!

Ha majd időd engedi, gyere, mesélj!

„Indulni kell, megint és az álom búcsút int,

De őrizd tovább a csodát egy életen át!”