A szombat reggeli fáradtságot enyhítő kávé elfogyasztása után, autóba ültünk és a Gimi elé jöttünk, ahol a Szergej tanár úr már várt ránk.

Megvártunk mindenkit és egy kisbusszal elindultunk.

3-4 óra utazás után megérkeztünk Telkire ahol egy teljesen más világ tárult a szemünk elé.

Hatalmas műfüves pályák amíg csak a szem ellát és minden pályán vagy 5 kapu mely összképet a rengeteg ember fűszerezte meg.

Kissé izgatottan érkeztünk meg a pályára ahol később játszottunk.

Beregisztráltak minket, kaptunk egy karszalagot és már közölték is a meccsek sorrendjét.

Átöltöztünk egy hatalmas létesítményben ami zsúfolva volt emberekkel.

Az időjárás szörnyű volt... Hideg szél és szitáló eső volt jellemző.

Az izgalmat, hamar felváltotta az adrenalin amint megkezdődött az első mérkőzésünk.

Sajnos a két csapat közötti különbség erősen érezhető volt.Teljesen más szintet képviselt az ellenfél ami kissé önbizalom romboló volt,de a tanár úr biztató beszéde után teljesen más mentalitással állt pályára a csapat.

A második meccs már a mi labdabirtoklási fölényükkel zajlott le és sok helyzet után meg is született a vezetést jelentő első gólunk. Az ellenfél próbálkozott,majd kiharcolt egy hetest,melyet nem hibázott el. A meccs hetesekkel lett eldöntve. Sok lövés talált kapuba,sok ment fölé,viszont hála a kapusunknak,(aki nem kis bravúrt hajtott végre),végeredményben a meccset megnyertük!

Ekkorra már az egész csapat pörgött,biztattuk egymást!

A harmadik meccs volt,véleményem szerint a legizgalmasabb.... Hatalmas küzdelem vágy és igazi összjáték! Így tudnám jellemezni röviden.

Mindenki harcolt. Ha valaki elcsúszott pattant fel és futott tovább.

Nem foglalkoztunk az időjárással,nem érdekelt senkit a hideg a szél vagy épp az eső. Senki nem gondolt az esetleges betegségekre mint lehetséges következmény.

Mindenki küzdött! Végül 1:0 lett a végeredmény a mi javunkra.

Összességében 1 csapat tudott csak megverni minket szóval második helyen végeztünk,mert az időjárás sajnos közbeszólt,így a délutáni meccsek elmaradtak.

Nem is igazán fontos,hogy hányadikak lettünk szerintem.

Végig csapatként küzdött mindenki! Összefogott mindenki és ez egy csodálatos élmény volt.

Remélem a jövőben sokszor átélhetek még hasonlókat!

A csapat nevében szeretném megköszönni Szergej tanár úrnak aki végig ott volt velünk,biztatott minket és.hogy lehetőségünk volt egy ilyen rendezvényen részt venni!

Rácz Ronald, 12.a osztály